Július 12-19-ig került megrendezésre a 3. budapesti ikonfestő tábor, Varga Tarzíciusz Mester vezetésével.  
A tábor előzményeiről nem írok, inkább a saját élményeimet osztom meg.
Az első napok az alapozással teltek, hogy megfelelően elkészítsük az IKON-táblákat. Bizony-meglepően sok-sok munkálatokkal jár, pontossággal, mert- az alapok fontosak. Nagy részletességgel magyarázott Tarzíciusz mester mit-miért-hogyan kell csinálni és a hibák elkerülése miatt odafigyelni, mert ha valamit nem pontosan végzünk, akkor annak mi lesz a következménye.

Az ikonfestő tábor számomra a nyugalmat és lelki elmélyülést jelentette. Egyrészt sikerült magam mögött hagyni a mindennapi nyüzsgést 1 hétre, másrészt a napi Szent Liturgiák, a festés és a békés környezet által a lelki feltöltődést is sikerült elérnem. Bár egyedüli férfiként (a mesteren kívül persze) vettem részt a táborban, mégis a jó társaság miatt nagyon jól éreztem magamat. Segített ebben a szervezők gondoskodása is, akik nemcsak a szállásunkról gondoskodtak, de elláttak minket minden földi jóval, így nekünk tényleg csak az alkotásra és lelki békénk megtalálására/megőrzésére kellett koncentrálnunk.

Dicsőség Tarziciusz Testvér!

Nagyon megkésve bár, de annál nagyobb szeretettel a szívemben írok neked. Úgy látszik ezt a napot vártam, mikor a máriapócsi Szűzanya kegyképét fogadja községünk. Kérted tőlem, hogy írjam le a nyíracsádi ikonfestő táborban szerzett élményeimet, mivel én is egy vagyok a sok tanítványod közül, aki itt Nyíracsádon festhette meg – Isten felé való elkötelezettséged, tudásod, tapasztalatod, vezetésed által – élete első ikonját. Igazán hálás vagyok az Úristennek és rajta keresztül neked Mester, hogy részt vehettem az ikonfestő tábor egy hétig tartó „léleksimogató elmélyülésén”.