Varzga Antal Tarzíciusz ikonfestő |
Kárpátalja c. újság 2009. július 10-én megjelent számában Ikon gyógyította meg a császárt is Az ikon – görög eredetű eikon szóból ered, jelentése „kép” vagy „képmás” – fatáblára festett, arany vagy fémlemez háttérrel, olykor drágakövekkel díszített szentkép, kegykép, jellemzően a görög katolikus és a pravoszláv vallás attribútumai közé tartozik. Elkészítése nem kevés tudást, tehetséget igényel, s a készítők száma se túl magas. – Hogyan kezdett el ikonfestéssel foglalkozni? – Édesapám római katolikus, édesanyám görögkatolikus, így lehet mondani, hogy két tüdővel lélegzem, s mind a két vallás közel áll hozzám. Mindig nagyon vágytam arra, hogy legyen egy saját készítésű ikonom. 2001-ben Magyarországon egy kiállításon vettem részt,s az ott prezentált ikonok látványa nagyon megfogott. Odamentem a kiállító művészhez, a hódmezővásárhelyi Jószai Sándorhoz, s elmondtam neki, hogy szeretném elsajátítani az ikonfestést. Bár a beszélgetésünk során elárultam, hogy nem tudok jól rajzolni, a művész nem utasított el. Azt mondta, hogy látja bennem az alkotáshoz szükséges „tüzet”. Meghívott magához Hódmezővásárhelyre, s azt tanácsolta: nézzem meg két-három alkalommal a készítés folyamatát, próbáljam ki, s ha tetszik és bírom, szívesen tanít. – Hogyan készül, milyen technikával az ikon? – Az ikon alapja egy falap. Legjobb erre a célra a jhar, vagy hársfa, mert ezekben nincsenek görcsök, csomók, de használnak még nyírt, tölgyet, fenyőt, égert, stb. A falapok 1-3 cm vastagok lehetnek. – Tudna mondani néhány érdekességet az ikonfestés történetéből? – Az első ikonok Kr. u. a 4-6. században keletkeztek, amikor is a barlangfestészet helyett a képeket próbálták átvinni faanyagokra. De például sokszor az elhunyt próféták, híresebb lelki vezetőkarcát ráfestették a koporsóra – nyitott szemmel, mert ennek kultikus szerepe volt. A korabeli emberek számos esetben imádkoztak az elhunyt sírjánál, annak lelki üdvéért, és ilyenkor gyakran kértek is valamit. Ha aztán ez a kérés teljesült, - pl. meggyógyult egy beteg gyermek – akkor az elhunytnak tulajdonították a csodát. Ebben az esetben a sírt kihantolták,az elhunyt arcát ábrázoló képet kivágták és hazavitték, s mint ikont tisztelték. Több hagyomány fűződik az ún. Veronika kendőjéhez, mely jézus képmását őrizte. A Veronika név a „Vera ikon” magyarul hiteles képmás szóval összecsengve alakult ki. Veronika a hagyomány szerint a keresztúton odanyújtotta Jézusnak a saját kendőjét, és véres , verítékes arcának lenyomata ott maradt a kendőn. Egy V. századi szíriai forrás azonban – mely hivatalosnak számít - nem Veronika nevéhez köti a Mandilion (arckendő) történetét, hanem a leprában szenvedő Abgar királyhoz, aki elküldte szolgáját, Ananiást, Jézushoz, hogy meghívja őt Edesszába. Jézus megígérte, hogy maga helyett elküldi egyik tanítványát. Ananiás, aki a király festője volt,megfestette Jézus arcmását, ezzel tért vissza megbízójához. Ahogy Abgar meglátta a képet nyomban meggyógyult. Egy másik hagyomány szerint ugyanezen képmástól gyógyult meg a nagybeteg Tiberius császár is, aki ezt követően a képmást drága foglalattal látta el, s ikonként tisztelték. Egy időben a képmás eltűnt, majd Kr. U. 456-ban megtalálták, Konstantinopolisba (Konstantinápolyba) vitték, ahonnan az ún. képrombolás idején eltűnt, majd Itáliában bukkant fel … – Hány munkát készített eddig, és mi lett ezek sorsa? – Pontosan nem tudnám megmondani, hány ikont is készítettem eddig, de majdnem száznál tartok. Általában elajándékozom őket olyan embereknek, akikről tudom, hogy nem csak egszerűen a falon fogják tartani, hanem imádkozni is fognak előtte. Büszke vagyok arra, hogy számos országban vannak ikonjaim: az USA-ban (New York) Németországban, Horvátországban, Szlovákiában, Magyarországon, és itt, Kárpátalján is. A szentképek készítésén kívül vannak fafaragási munkáim is. Ilyen pl. az egyik nagy munkám: egy majdnem két méteres San Damiano-i kereszt, amilyen előtt Szent Ferenc, a ferences rend alapítója megtért. Precizitást igényelnek az ún. utazóikonok. Ez két falapból áll, melyben aranyozott alapon van karcolással a szentek képe. A lapok összecsukhatók, pánt tartja őket össze. Bárhová magammal vihetem ezt a zsebemben. Mégis talán a legsikerültebb munkámnak a Jaroszlávi Csodatévő Szűzanya-ikont tartom. – Jelenleg is alkot? – Most fogok befejezni egy Szent János apostolt ábrázoló ikont, melyet ajándékba adok majd. Készíteni fogok még egy keresztet, ami a nagyszőlősi ferences kápolnába kerül. De számos születés- és névnapi ajándékul is szánom a munkáimat. – Mi a helyzet az utánpótlás kérdésében? Vannak-e tanítványai? – Anyaországi tanítványim vannak. 2005-ben Szegedről Esztergomba kerültem, ahol a Ferences Gimnáziumban a gyerekek között egy fafaragó és ikonfestő szakkört indítottam. A belvárosi plébánián megalakítottuk az Urunk Színeváltozása szakkört. 2006-ban Budapestre helyeztek, ahol szintén sikerült létrehozni egy tizennégy egyetemistából álló szakkört. Váltakozva jártam őket oktatni. Tavaly kerültem vissza Kárpátaljára,azóta Nagyszőlősön szolgálok. A volt tanítványaim közül – az esztergomi csoportból – e hónap július 25-én érkezik ide Nagyszőlősre kilenc fő, akik szeretnének helyi körülmények között dolgozni és tanulmányútra menni, melynek során tanulmányozhatják a kárpátaljai ikonokat, majd az otthon tanult technikákat az itt megfigyeltekkel ötvöznék. Terveim között szerepel egy, az anyaországihoz hasonló szakkör megszervezése Nagyszőlősön. Ehhez 16 év feletti, vallásos szellemű fiatalok jelentkezését várom, hiszen jó ikont csak tiszta lelkületű ember festhet. Nem titkolom, hogy némileg hátráltat ebben a célkitűzésben a pénz, : már két alkalommal nyújtottam be pályázatot, sajnos sikertelenül. De majdcsak megsegít bennünket az Úr. Nem számít a vallási hovatartozás,, és az sem, ha azelőtt valaki nem foglalkozott rajzzal. Tehát érdeklődő fiatalok jelentkezzetek! Az írás Fischer Zsolt tollából jelent meg. |